Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy öreg király, volt neki három szép szál fia. Egyszer hívatja a király a fiúkat, és azt mondja nekik:
- Fiaim, öreg vagyok már, érzem nincs sok hátra. Mindegyikőtöket egyformán szeretlek, ezért három botnetem közül a legnagyobbikat annak hagyom, aki a legszebb feleséget hozza a házhoz.
Fogott az öreg király három GPS-t, a fiúk becsukott szemmel ráböktek egy-egy véletlen pontra, és elindultak: az egyik jobbra, a másik balra, a harmadik, a legkisebb pedig ment egyenesen, majd háromszáz méter után enyhén jobbra tért.
A legnagyobb fiúnak szerencséje volt, egy netkávézóba vitte az útja. Leült az egyik gép elé, beregisztrált néhány társkeresőre, majd elkezdte szűkíteni az opciókat: 21 éves, szőke, nagymellű. Nemsokára tucatnyi levelet kapott, alig győzött rájuk válaszolgatni.
A középső fiú sem járt rosszabbul: egy magas épület előtt ért célt. Bement, hát uramfia, egy latin tánciskolába cseppent. Nosza, beiratkozott, és mivel ő volt az egyedüli fiú a csoportban, a lányok kézről kézre adták.
A legkisebb fiú ment, csak ment, hegyeken-völgyeken által, míg estére egy furcsa helyre ért. A bejárat olyan volt, mint egy ódón SZTK főbejárata. Belépett, és majdnem sarkon fordult, mert azt hitte, egy bontásra ítélt házban jár, de ekkor észrevette a bárpultot, ahol egy csapos unatkozott. Rendelt egy sört, mert már nagyon megszomjazott a hosszú úton. Kinézett a kerthelyiségbe, csak két biciklisfutárt látott, akik egy hintaágyból néztek valami kosármeccset a kivetítőn. "Ejha, de ismerős ez a hely nekem", gondolta a királyfi, "mintha olvastam volna már róla valahol erről a helyről, meg hogy ide bölcsészlányok is járnak". Na, gondolta, ha tényleg így van, akkor megpróbálkozik majd velük, leült az egyik asztalhoz.
No, mindegyik királyfi végezte a feladatát az ő legjobb tehetsége szerint. Egyszer csak az öreg király, mit gondol, mit nem, SMS-t küldött az ő fiainak, s kérdi őket, mi a választottjuk neve. Nem telt el sok idő, a királyfiak visszaizentek. A legidősebb, aki a társkeresőkön próbálkozott, ezt írta: "Claudia19, CicaBaba, MercédeszXXX, Virágocska, Tündérboszi, Rékuci". A középső a tánciskolából ezt küldte: "Vivien, Szandi, Niki". A legkisebb csak ennyit írt: "Kata".
Kis idő múlva az öreg király ismét kérdést intézett a fiaihoz: mit dolgozik a lány? "Médiaszakos főiskolás" - válaszolta a legnagyobbik. "Marketing manager" - írta a középső. "Corporate Social Responsibility Consultant" - írta a legkisebb. Az öreg király nagyon meg volt elégedve.
Amikor a nap felkelt, és a királyfiak mind hazatértek, az öreg király meghagyta nekik, hogy hívják meg a menyasszonyukat vasárnap ebédre. "Jó", mondták a királyfiak, és már aludtak is, mint a bunda.
Elérkezett az ebéd napja, az öreg király izgatottan várta a lányokat. Meg is érkezett az első, a legidősebb királyfi választottja, Ernyey Béla.
- De hiszen te nem lehetsz Claudia19! - finnyogott a legnagyobb királyfi.
- Álnéven regisztráltam, mert könyvet írok a társkeresőkről - szabadkozott a lány.
Nemsokára megérkezett a középső királyfi mátkája is, Szabó Patrícia:
- Csak annyit mondok, ez király hely! Na, rohannom kell, a latte macchiatomat se hörpintem fel, mert nemzetközi hajgumi bemutató lesz a Hiltonban, ma egyébként nagyon pörgős napom van, beleszédülök szinte, de az vesse rám az első követ, aki nem irigyel. Mutattam már milyen trenya nacim van? Boldog-boldog-boldog napot mindenkinek, aki él és mozog, és ne feledj mosolyogni, mert akkor mások is visszamosolyognak rád!
Amint a volt főszerkesztő elviharzott, a legkisebb királyfi telefonja megcsörrent:
- Helóka, elakadtam a Nagykörtén, de nem a trekkingemmel jöttem, felétek meg nincs bicóút. Most el kell mennem a bike shopba, mert elfogytak a patronok a pumpámhoz, és akkor már kiugrok a Decathlonba is, új termosapkák érkeztek állítólag.
Ha a lányok normálisak lettek volna, az én mesém is tovább tartott volna.
